Neuschwanstein - a tündérmesék kastélya

A szombati napom elég egyhangú volt, viszont megkerestem a parkot, amit Florian mutatott, mivel apróságokkal teljesen kihoztak a sodromból. Fogtam a biciklit és este jöttem haza.. egyébként jó volt :) Az út során csináltam videókat, így jobban telt az idő. Ja és véletlen belefutottam valami portugál kis fesztiválba (ilyen zászlókat láttam), és na vajon melyik szám ment? A Voláréé... a szám, amit az örömünnepekre tartogatok mindig :D

INNENTŐL PEDIG A MARATONINÁL IS RÉSZLETESEBB BESZÁMOLÓ JÖN, AKIT NEM ÉRDEKEL AZ ... így járt..
       Vasárnap pedig már tűkön ültem, hogy mikor mehetek el végre innen, mivel aznapra volt a "Disney Kastély" betervezve, azaz a " Schloss Neuschwanstein". Szerintem mindenki ismeri a Disney mesék elején megjelenő kastélyt, meg a tüzijátékot, de kevesen tudják, hogy Walt Disney-t melyik kastély inspirálta a megalkotásban. Legalábbis én magam nem tudtam, hogy ez a Bajorország déli részén fekvő Neuschwanstein( a Füssen városától 8 percre fekvő Schwangauban), magáról a helyről se hallottam sokat, pedig régen jártam ilyen megigéző, gyönyörű helyen. Rövid történet, amit így olvasgattam: magyarul tükörfordításban Új Hattyúkő kastély, II. Lajos ( II. Ludwig) bajor király építtette még valamikor régen :D. A lényeg, hogy egy lélegzetelállító helyen található a hegyek között, mögötte az Alpsee fekszik, valamint gyönyörűen magasló bajor Alpok. Németország leglátogatottabb turistalátványosságainek egyike (amit alátámasztok a japán? kínai tursiták tömkelegével... őrült egy banda.) Ja még ami érdekesség, hogy majdnem bekerült a világ új 7 csodájába.

Most pedig arról, hogy milyen kis kalandos kirándulásban volt részem a csajokkal.
Utitársak: Vivi, Zsuzska, Dóri, 1 millió kínai, japán... koreai.
A találkozási helyünk Buchloe állomás volt, mivel mindegyikünk vonatáról innen kellett átszállni a Füssenire. Hát mondhatom kiküldték a valaha volt legkisebb " vonatot", ami persze tele volt turistákkal, meg kirándulókkal, de sikerült a csajokat megtalálnom szerencsére. És megismertem megint egy új lányt Dórit, aki Tamarát váltja most. Na ja Tamarát nem ismerem és ismerem is. Nagyon sokat hallottam róla és sajnos nagyon bánom, hogy személyesen nem találkozhattam vele, szerintem kedvelném. Ő olyan Bettynka klónnak tűnik az elmondások alapján, igazi belevaló csaj. Na lényeg, hogy már távolról láttuk, hogy már pedig amerre mi tartunk ott felhők gyülekeznek... sehol máshol a környezetben nem volt felhő, csak Füssen hegyeinél. De egy biztos volt már messziről is: valami gyönyörű hely felé tartunk, és már megpillanthattuk a kastélyt is kicsiben. 

 

Füssennél buszra szálltunk kínai, japán, koreai barátainkkal, akik szerintem a buszvezető fülcimpáját is lefényképezték :D. Na jó azt nem, csak mondjuk a vasútni sinen a koszt... :D
Majd beértünk Schwangauba, ahol el is kezdett cseperegni... így behúzódtunk egy jó 10 percre a szuveníres boltba, ami megmentett minket a nagyja vihartól, bár én már indultam volna a viharba, mert féltem, hogy lemaradunk valamiről. :D Zsuzska pedig fázott.. így 35 €-ért vett egy valóószínűleg férfi pulcsit. :D
Majd nekivágtunk a kijelölt útvonalnak, amiben Zsuzska fogadóapja segített ki, mivel pont véletlen ők is ott voltak a családdal. Az út viccesen telt, imádom ahogy Zsuzska szakadni tud a nevetéstől, elvoltunk annyit mondhatok. Hamar felértünk, de a víz miatt néhányunk lába olyan volt mint a kismalacé ( Vivi XD) és megpillantottuk teljes életnagyságban a kastély tornyait. Szép, szép tényleg, de ami még ennél is szebb volt az az elénk táruló panoráma mindenfelé. A mély völgyek, a Marienbrücke távoli képe, a "Wasserfall" (vízesés) alatta, a hegyek, az Alpsee, az erdők.. leírhatatlan. 

 Zsuzsa  35 Eurós pulcsija :D

Nem véletlen az, hogy a kastély egy veszélyes helyre épült, hiszen a hegyek közé lett beépítve, olyan mintha kinőne belőle. Na itt megkértünk egy kis kínait, hogy lőjön már el egy fotót rólunk a kastéllyal. Hmm.. a kínai közeledik,még mindig. Már eltelt egy perc, még mindig nincs kész a kép. Már mindegyikünk kuncog. A kínai kicsit hátrébblép, még mindig próbálja megtalálni a megfelelő pózt. Majd elkezd koncentrálni és visszaszámolni??!! :D. One, two, three és ezután már szakadtam a nevetéstől, ezt nem tudom leírni, de nagyon NAGYON vicces volt. Ő is nevetett... dehát jó munkához idő kell. :D 

 A kínais kép

Ezután egy olyan 20 perces séta a Marienbrückenhez, ahonnan teljes egészében látható a kastély. Hát ha azt mondom, hogy csodálatos volt, akkor lehet nem fejezem ki magam rendesen.( itt használhatnék csupa ninoszímát, ahogy Joey mondaná a Jóbarátokból). Egyébként én csak annyit mondok, hogy mindenki menjen el és nézze meg, mert ez szószerint mesés. Az egész. Vivi nem mert feljönni a hídra, le is videóztam, szegény tényleg nagyon félt, pedig én annyira akartam neki segíteni tényleg... Így mi fényképezgettünk a hídról, ami nekem nem volt félelmetes, bár alattunk szakadék volt, avagy semmi, de itt is minden körülöttünk leírhatatlan... Majd a képek mesélnek, bár mindannyiunk egyöntetű véleménye, hogy a képek kb. semmit nem adnak vissza. Csináltam egy Walt Kittis képet itthon :D

Na innen elindultunk vissza és volt egy út lefelé egy olyasmi táblával, hogy " ez az út a halálba vezet." Na jó nem, de figyelmeztettek, hogy itt aztán lesz móka, ha nem figyelsz oda, így hát septiben nekivágtunk. Amit biztosan állíthatok, hogy egy pillanatra se bántuk meg. A legtöbb turista nem jött le ezen az úton Gott sei Dank :P Így mégjobb volt, mert a Mária hídon megmozdulni sem volt hely. Itt azonban a kalandok kalandját éltük át lefelé... Az elején még lightos volt, a vízeséssel pózoltunk, majd jött a legjobb rész. Csak egy ilyen alumínium fogózkodós híd volt, alattunk a víz, mellettünk ilyen barlangos hegyes valami. KIRÁLY VOLT. Én nem kapaszkodtam, próbáltam levideózni.. meg viccből sikítgattam, közben pedig kitört egy jó kis vihar is. ÁÁÁ ha volt jó élményem. Ez ilyen adrenalin löket komolyan. Mindannyian haladtunk egymás után libasorban, és (még a többiek a végét várták) én azt akartam, hogy ez a kis móka csak sokár érjen véget. :D Kicsit beteg vagyok, most jött elő a kalandos énem, és ezentúl sok ilyen túrába bele fogok vágni. 

Na igen az út végén megint kilyukadtunk a Hochenschwangau-nál, ami egy jóvel kisebb kastély. Ezt csak kívülről fényképeztük le. Ja,amit kihagytam, hogy nem mentünk be a mesekastélyba, mert mindenki rosszatt hallott arról, hogy milyen belül és hogy rossz az idegenvezetés is, meg minden le van zárva... így a belépő árát elpizzáztuk egy jó kis helyen Füssenben, amikoris kb. 5-jére szakadt le az ég aznap. Ez tényleg extra kalandosra sikerült. Dörgött villámlott, zuhogott... eláztunk. ( Ja a buszvezető visszafelé... hogy is mondjam, eléggé bejövős volt...:P). Na igen, nyugiban megkajáltunk, ittunk Radlert, csak hogy a német hagyományokat tiszteljük és időben indultunk vissza a vonathoz... az én kalandom kb. itt kezdődik csak igazán.  Két kép a kisebbikről:

Nekem átszállós vonatom volt, azaz Buchloe-ban nekem le kellett volna szállnom és onnan Memmingen. Na ja. Biztos így alakult, gondolhatjátok. Már kb. 25 perce késett a vonat, az állomás tele volt kínaiakkal, japánnokkal, koreaiakkal és 4 magyarral. :D Már mindenki helyezkedett, aztán valaki egyszer csak benyögte, hogy halleluja, innen tudtuk hogy jön az a tetves vonat. Itt már ideges voltam, mert tudtam, hogy csekély esélyem van elérni a csatlakozást. De a húzott szemű barátaink már készülődtek, helyezkedtek, hogy le tudjanak majd ülni a vonaton. Mi 4-en is célba álltunk szószerint, mindenki lökdösődött, tolakodott, majd megállt a vonat.
        Ezután egy nagyon nagyooon vicces szituácó alakult ki, mivel mindenki EGYSZERRE akart természetesen felszállni, de az első akadály már az ajtó kinyitásánál kezdőtött, én és Dóri elöl álltunk, és izomból rángattuk a kilincset, mint akik most szabadultak a gyogyóból, közben a csürhe nép nyomott minket, közben pedig valakik le is akartak szállni, de mi csak rángattuk a kilincset, az ajtó azonban még mindig nem nyílt ki, majd sikerült az egyiket kinyitnom, és megkezdődött a fight, azaz a harc az életben maradásért, akik le akartak jönni azoknak is kevés esélye volt a túlélésre, de nekünk lenti embereknek végünk volt... nekem végem volt a nevetéstől... jobbra balra löktek, Zsuzskának egy nagy párnát nyomtak a fejébe... egy biciklis is megpróbált leszállni.. kevés sikerrel, mivel a kínaiak visszatolták XD Azért leért.most gépelés közben is kacagok, én meg azt kiabáltam, hogy csürhe banda, meg hogy Vivi most videózz, mert ilyen vicceset még nem láttam. Aztán egyenként feljutottunk, Vivit már csak "fellökték". Nem tudom leírni milyen vicces kép él a fejemben az esetről. A vonaton ÜLVE is ezen nevettünk még vagy 10 percig. Kb. így nézhetett ki a szituáció:

              Majd 30 perccel később már nem nevettem annyira, mert valami balfasz vezette a vonatot, és nem értettem mit motyogott a bemondóba,de valami Buchloe, meg átszállás, meg Augsburg.. Na fasza. Megálltunk Kaufbeurennél, ahol megint motyogott valami, senki nem értett semmit, mire már majdnem elindult és még bemondta gyorsan: aki Memmingenbe tart, annak itt átt kell szállnia. Rohantam mint a hülye, majd a másik vonaton találtam több embert aki Memmingenbe tartott. Angolok és spanyolok... na fasza, csak én értettem közülük németül. A vonat kb. 20 perc után elindult, majd Buchloe előtt újabb rádióadás: Aki Memmingenbe tart, szálljon le, és az 5-ős vágányról megy később vonat. De hát persze ilyen esetben én maga vagyok a bizonytalanság, és a többiek nem értették a németet jól. Énse nagyon. Gázos volt nagyon, már remegett a kezem, de elindultam leszállni, lesz ami lesz, reméltem, hogy nem értettem félre... az angol nőnek is mondtam, hogy itt most át kell szállnunk.. de ők fennt maradtak. R.I.P. Nem hallgatott rám senki sem a külföldiek közül, de azért énis paráztam, mert egyedül szálltam le, szóval ha elbasztam akkor nagy szívás van. 

        Az 5. vágányon azonban jó hírek fogadtak: megtaláltam a Memmingenbe tartó vonatot. Szerintem a peronon várók tiszta dilisnek néztek, ott fújtattam, meg sóhajtottam... igazából nagy stressz volt ez nekem egyedül, de aztán belegondoltam, hogy milyen uncsi lett volna csak simán hazamenni? Így volt kalandban részem nem kevés... megnyugtattam a csajokat is, hogy sikerült minden. Ha visszagondolok is ááá.. Ez a vasárnap überkirály volt:D Hazafelé a vonaton kacarásztam még magamban... IMÁDOM AZ IZGALMAKAT. És nagyon örülök, hogy megismertem a csajokat, még áprilisban éreztem otthon, hogy fognak itt jó dolgok történni... ezért jöttem vissza örömmel. Hurrá, éljenek a kalandok, izgalmak és a KÍNAIAK!