Wer kämpft, kann verlieren, aber wer nicht kämpft, hat schon verloren.

2011. július 4., hétfő

Ein unvergessliches Wochenende in München --> 24 óra talpon

ATTENTION ATTENTION/ VORSICHT: maratoni bejegyzés következik!         
Az ébresztőm nem csörög, csak ellenőrzöm, hogy van e még időm aludni. 6:40 áll a kijelzőn. 7:00 a busz indulási ideje. What a fuck? :)
         Igen elaludtam, de szerencsémre mindent összekészítettem este, így csak felöltöztem és elindultam félig csukott szemekkel a buszmegállóba. És jelentem elértem a buszt, ahol még jó zenéket is hallgatott a buszvezető papi, így felébredtem. A vonatom viszont sokkal később ment így vettem még kávét, meg kaját az állomáson, mivel tudtam: ez egy hosszú nap lesz. Avagy nem gondoltam bele, hogy 24 órát szó szerint talpon leszek...:P Münchenben már voltam egy párszor, de valahogy nem sikerült még mindig bejárni az egészet, na de úgy érzem ezen majdnem teljesen változtattunk...
Az állomáson már ott várt Vivi, és egyik barátnője Zsuzska. Már az első pillanatban nagyon szimpatikus volt szerencsére, így nem éreztem magam furán, hogy még mindig én vagyok az "új". :) Az ő itteni családjáról később... annyit mondhatok izgalmas.

Első állomásunk az Olympia Park volt mindenestül. Itt már jártam korábban, de csak a BMW Weltbe mentünk be és a BMW múzeumba. Most azonban bevettük az Olympiaturmot, ami München legmagasabb épülete, ha jól értettem, bár ígysem magas. 200 valahányméter. Az időjárás eléggé változékony volt, de azért körülnéztünk fentről, és tök jó volt belátni egész Münchent, megtippeltük mi merre lehet, az Allianz Arénát viszont teljesen jól ki lehetett venni persze. :) Mivel fújt a szél hamar feladtuk, és elindultunk az Olympia Parkba, ami nagyon szép, nem túl nagy, és ott megmásztunk egy óóóriássii... dombot, ami egyébként nem volt nagy, csak vicceltem, viszont innen beláttuk az egész Olympia.. minek is nevezzem... tehát, mindent amit Olympiának neveznek. A Stadiont, ahol valami rendezvény volt, a Parkot, a Turmot, az Olympia falut stb. stb. A BMW Welt is belefért még.. az a hely annyira kirááály!







Miután itt minden felfedeztünk elindultunk az Englischer Garten felé, ahol csatlakozott hozzán még egy leányzó: Reni. Aki velem együtt belépett az "újak" klubbjába, bár ő ismer még a "bandából" másokat, de azért nevezzük őt is újnak.. :P Az Englischer Garten bejáratánál található az Odeonplatz, ahol egyetlen képet akartunk ellőni.. de szerintem sikerült az összes bescheuertet( nevezzük bolondnak) megkérnünk, egyik sem tudott németül, és nem értették, hogy legyen benne az épület, de valójában mindig csak később esett le, hogy nem is értették amit magyaráztunk... Aztán csak sikerült összehozni egy képet a csajokkal. Na mindegy is . Bevetettük magunkat a következő sétánkba, és el kell mondanom, nagyon tetszenek ezek a parkok itt, annyira jó lehet, hogy kijönnek ide az emberek, csak simán kutyát sétáltatni, futni, sörkertbe beülni. Ah na mindegy. Megtaláltuk a Chinesischer Turmot, ahol le is ragadtunk, vettünk egy egy Radlert fejenként, és mondhatom hamar meg is éreztem a hatást... ja a poharakat elhoztunk szuvenírnek, és életemet és magamat nem kímélve( a rendőrők elől menekülve) elhoztam még egy korsót Zsuzskának. Na jó azért ennyire nem volt veszélyes. :D De azért a magyar mentalitást le se tagadhatjuk. XD




Már reggel óta úton voltunk (valójában a Mekit is megjártuk közben, ahol tök véletlen kiborult a narilé, de a németeknek ezt Le Kellett Fényképezniük... ahogy Vivi mondaná, oh Mann..ja és voltunk a Marienplatzon is stb.) Na igen és Vivi kb. 40 percre lakik a Zentrumtól a Starnberger See mellett... ami gyönyörű, és teljesen igaza volt Vivinek, hogy ez kárpótolja a Balatont, vagyis neki.. én sajna a legunalmasabb faluban élek, ő pedig a legjobban :P.. Na és el is kezdtük a készülődést az esti bulira, mivel beterveztünk egy jó kis éjszakai mókázást a Bayor fővárosban. 8 után indultunk visssza a " Halacskás Szökőkúthoz", ami a csajok bázisa, csomópontja... találka helye :) Onnan pedig elindultunk egy régi magyar dizsibe, a Schluckauf-ba, ami eszméletlen jó volt. Ja és megismertem még egy "bandatagot" Szimit, és hihetetlen de igaz: ő is szimpatikus. Nem tudom, hogy találtak a csajok egymásra, de nagyon kedves, barátságos leányzók, annyira jól éreztem velük magam, mintha már régebb óta "bandatag" lennék. Tetszik ez a szó egyébként :D ( Egyébként a májusban megismert Orsi és Andi nem tudtak jönni..igazán kár: ( )Na a lényeg, hogy ott elfogyasztottunk egy kis alkoholt, csocsóztunk, meghívott minket két magyar srác egy üveg Prosecora, nagyon sokat nevettünk, kicsit többet megtudtam a lányokról és 12 előtt elindultunk, hogy folytassuk, amit elkezdtünk... A városban egyébként fesztivál volt, a hangulat a tetőfokán és mi is vidámak voltunk. 2 srác is velünk tartott amúgy Gergő és Tomi. Na ők bementek egy helyre, és hoztak mindenkinek kis Jägert, amivel pózoltunk is, bár a kép homályos lett, mert egy "csöves" kinézetű nő kapott le minket. Az U-Bahn állomáson pedig egy német leányzót kértünk meg, aki nem értette, hogy ez: NEM IPHONE.. pedig mondták neki a többiek magyarul :D Lényeg a lényeg, hogy eljutottunk a szórakozóhelyre, amit Neuraum-nak hívnak, de hogy kicsit haladjak is, nem jött be a hely, így nekivágtunk egy sokkal jobbat keresni. Avagy a csajok már ismerték. De Hogy Ott Milyen JÓÓÓ Buli Volt... Ahh.. Neve: Klangwelt. Hihetetlen jól éreztem magam, a számok nagyon jók voltak, és fél3-tól kb. negyeed 5-ig vagy (negyed 6-ig) nyomtuk a partit. Már nem emlékszem, de hiperszuperextrageil volt a parti. Annyit mondok, elfogadnék ilyen bulikat otthon is... A lábam viszont felmondta a szolgálatot. Pontosan 24 órája voltam talpon! És nem sokat ültem aznap az tuti.






Sajna az S-Bahnt lekéstük hazafelé így 40 percet fagyoskodtunk.. na mindegy, megérte, és kalandnak nagyon jó volt, ilyen eseményekben dús napjaim nagyon régen nem voltak, tényleg nagyooon jó volt. Már sütött a nap az égen, mikor Viviel Jó Reggeltet mondtunk egymásnak és lefeküdtünk aludni...:D
Aznap 12  körül már készen is álltunk a nap folytatására, és annyir még nem is voltunk készen, hogy úgy mondjam. Aznapi első állomás: Starnberger See.. egy kicsit. Nem volt sok időnk, amit rettentően sajnálok, de nagyon szép volt, és tényleg gazdag környék, Viviék is nagyon szép helyen laknak, és szerintem a családja is kedves, nekem szimpatikusak voltak, és ezúton is köszönök mindent tényleg, ha a közelben laknék tuti lemennék hozzád többször.. Majd elindultunk kettecskén a West Parkba, ami teljesen más, mint az Englischer G. A lényeg, hogy arra is több idő kell természetesen, mert nagyon kis titokzatos park, és sok ilyen arab, török főzőcskézett ott... nagyon tetszett, elsétálgattuk itt is az időt, de már beterveztük erre a napra a Nymphenburgi Kastélyt is, szóval nem volt megállás. Ezután városban tali Szimivel, Zsuzska  még a parkba jött ( a Gastvatijával, akire kíváncsiak voltunk:P), Reni már nem jött, mert nagyon fáradt volt, na meg neki elég bonyolult a közlekedés. A kastélyhoz kivételesen a villamost vettük igénybe, de tényleg sokkal jobban tetszett így. Legalább láttunk is valamit a városból( de a metróhálózat akkoris hiányozni fog otthon.) A kastélyt éppen átépítik, de ígyis tetszett, egy szép nagy tó van előtte, tele kacsákkal, amiknek most a szerelmese vagyok :). Itt leültünk kicsit pihenni, igaz már bicegtem, mert ezzel együtt már nem 24 órája voltam talpon (na jó aludtam közben 4 órát..:D). Majd fagyiztunk és vissza a városba. Itt még egy kis kajálás volt, ücsörgéssel, és sajnos the time is over. 2 nap eltelt, igen gyorsan és eseménydúsan. 









Nem írtam eddig ilyen részletes beszámolókat, de ez megérte, mert olyan volt nekem mint egy nagy kirándulás mindennel együtt, és az egyik legjobb hétvégém volt Németországban. Ha nem a legjobb... a csajokat bár alig ismerem, mégis hiányozni fognak,mert tudom, hogy ha hamarabb megismerem őket, vagy Münchenben vagyok, akkor sokat lettünk volna együtt... :( Na mindegy a végén csak felszálltam a vonatra igaz hulla fáradtan bicegve kicsit, és a naplementébe bámulva mosolyogtam a hétvégi eseményeken... :) EZ de megható mondat lett :D Na majd jövök a többivel is, van pár sztori ami leírásra vár, és mindeddig kihagytam. A mostani bejegyzés egy kisebb novella lett. Viel Glück hozzá.

Ez a szám ment a fejemben még hétfőn 6:40-kor is. Ez a hétvége zenéje :) Give mee everything tonight :) ( Itt németben, csak ilyen hülye videóklipp van fent)

2 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon jó lett, teljesen nem adja át a pillanatokat, amiket átéltünk, de legalább azok örökre meglesznek nekünk - addig is gyönyörködjünk a képekben! ;):P Ha visszagondolok percekre, megnyilvánulásokra, dolgokra...hát szakadok... :'D Köszönöm, hogy eljöttél! <3 :)

    VálaszTörlés
  2. A lényeg a fejünkben van Vivi :P Én tuti nem felejtem el.. na de lehet, hogy 70 év múlva.:D Na meg a képek nem hagyják, hogy bármit is elfelejtsünk.. bár egy két dolgot nem sikerült elkapni.. tudod mit:P.....:) ÁÁÁ mi az hogy te köszönöd? Én köszönöm.. na jó mindenki mindenkinek :D Kölcsönösen :) Na de még egyszer biztosan találkozunk, és búcsút mondunk :) Puszillak <3 és fészen értekezünk :P

    VálaszTörlés