Teháát hétvége óta nem írtam. Gyorsan nagy vonalakban leírom mi volt...
A hétvége az unalom, semmit nem csináltam, csak a legjobb barátnőm szülinapjára ügyeskedtem valami kis ajándékot. Meg kicsit sétáltam, de sajnos hamar eltelt..ja és sokat aludtam:)
Aztán hétfőn mire felkeltem már a kislány az oviban volt, mert korán kelt, és még anyuka nem kezdett el dolgozni. Úgy volt, hogy az iskola most kedden kezdődött, és ő tanár, így ahogy a gyerekeknek elkezdődött a suli, neki elkezdődött a munka. Most először főztem is, eddig nemkellett, de a gyerekeknek ízlett..pedig nem sokat főztem életemben..de itt hátha megtanulom. Ezen a napon reggel 8kor keltem, és kb 4ig megállás nélkül csináltm a dolgokat, mert az anyuka csak későn jött haza..elég hosszú volt..én szeretném, ha nem lenne az h mindig egész nap dolgozok. Lehet nem tűnik soknak ez az idő tartam, de kicsit úgy éreztem magam mint egy anyuka...meg amúgyis szeretném, ha nem kellene sokkal többet dolgoznom 6 óránál..:) A gyerekekkel elvagyok néha pluszban, de am néhány au pair történetét olvastam, és sokan írják h reggeltől estig. 260€-ért leshetik h reggtől estigg dolgozzak. :) Amit kérnek megteszek, rendes a család amúgy...csak az a kislány...
Na de akkor máris a keddnél járunk, amikoris rögtön "beledobtak" a mélyvízbe...hiszen anyuka 7kor elhagyta a házikót, apuka még korábban.Megkaptam még előtte este az instrukciókat, hogy mi a dolgom aznap. Ígyhát a két nagyobbikat elküldtem az iskolába, megetettem őket. Aztán kellett keltenem a kislányt...ami akkor történt az sajnos rá fogja nyomni a bélyegét az itt eltöltött időmre. Mert olyan hisztit vágott le amilyet még soha nem láttam, és szörnyű volt a magatehetetlenség. AHogy meglátta az ajtóban h anyuci nincs itthon rögtön elkezdte magát dobálni, sírni ordítani. Jó, mondtam neki lent várlak. Nagy nehezen lejött, elkészítettem a reggelit, próbáltam nevettetni, beszélgetni vele, amikor megint elkezdett sírni, de akkor már nem volt mit tenni. Ki akart szaladni az ajtón, hogy ő megkeresi anyát, és mikor eléálltam köpött,rúgott, sírt, meg akart harapni...na persze ilyenkor ha beszélek hozzá csak rosszabb..teljes káosz volt, és 9re be kellett volna érni az oviba...de megkaptam nagymama számát, hogyha bármi van akkor hívham. Gyorsan jött és segített, de én teljesen le voltam fagyva..lelkileg kaputt voltam az biztos..:S:S egyszerűen az a magatehetetlenség, hogy nem lehet vele semmit csinálni. Tudom, hogy még nem ismer annyire, meg hogy megszokta az anyját, de engem ez mélyen érintett. Szóval azóta félek reggelente felkelni....Aznap még el is kellett hoznom az oviból...annyira rossz, hogy ilyenkor az embernek ugyanúgy kell szeretnie mint előtte, úgyanúgy kell vele viselkednie, mikor néha meg rugdos, meg csúnyákat mond nekem, meg ordít velem, parancsolgat...na de elkezdem az átnevelést:) Az Au Pair fórumon leírtam a problémám és sokan írtak hasznos tanácsokat. Beszélgettem a szülőkkel is, ők is segítenek, szóval megpróbáljuk megoldani, de én már érzem, hogyha a kislány nem tud elfogadni akkor annak nem lesz jó vége...folytatás este!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése