Most pedig következzen az utolsó előtti bejegyzésem. Még egy napot leszek itt, azután elindulok a Balatonra. A család nem tudja, azt hiszik rögtön hazamegyek, de ez egy nagyoon hosszú történet, és lényegtelen minden szempontból. Ja és el kell hogy mondjam őszintén, iszonyatosan megbántam volna, ha nem jövök vissza erre a 3 vagyis majdnem 4 hónapra, mert újabb meglepetéseket, és embereket tartogatott a számomra, nagyon örülök neki. De erről írok az utolsó bejegyzésben röviden.
Hét elején Leo szülinapja volt vagy 10 kisfiú aludt itt, grilleztünk a tűzön, majd filmet néztek a gyerekek, végül a kint felépített sátrakban aludtak. Persze segédkeztem végig, nem volt probléma az este folyamán. :) Kedden biciklitúráztam Miával és az egyik barátnőjével, kb. 20 km-t, de nem tűnt soknak, mert van egy nagyon jó bicikliút a folyó mellett, gyönyörű a táj. Végül Buxheim-ban kötöttünk ki, ahol van egy nagyobbacska tó, lehet csónakázni, fürödni, sört inni.. ittam egy megszokott Radlert azért. Este pedig kint aludtam a sátorban a gyerekekkel, mert jófej Au Pair néni vagyok... A felvilágosító órámon is részt vehettek, ami annyiban merült ki, hogy ahhoz hogy gyerek szülessen két eltérő nemű egyednek meg kell ismerkednie... eddig meséltem el nekik a "szex" folyamatát. De ígyis sokat nevettünk... főleg a szomszédon Walter-on. Megnéztük a laptopomon a Túl a sövényent, majd aludtunk... nem túl jól. De emlékeztetett az én gyerekkoromra, vagyis amikor még a barátnőimmel a kertben sátoroztunk.
Hét elején Leo szülinapja volt vagy 10 kisfiú aludt itt, grilleztünk a tűzön, majd filmet néztek a gyerekek, végül a kint felépített sátrakban aludtak. Persze segédkeztem végig, nem volt probléma az este folyamán. :) Kedden biciklitúráztam Miával és az egyik barátnőjével, kb. 20 km-t, de nem tűnt soknak, mert van egy nagyon jó bicikliút a folyó mellett, gyönyörű a táj. Végül Buxheim-ban kötöttünk ki, ahol van egy nagyobbacska tó, lehet csónakázni, fürödni, sört inni.. ittam egy megszokott Radlert azért. Este pedig kint aludtam a sátorban a gyerekekkel, mert jófej Au Pair néni vagyok... A felvilágosító órámon is részt vehettek, ami annyiban merült ki, hogy ahhoz hogy gyerek szülessen két eltérő nemű egyednek meg kell ismerkednie... eddig meséltem el nekik a "szex" folyamatát. De ígyis sokat nevettünk... főleg a szomszédon Walter-on. Megnéztük a laptopomon a Túl a sövényent, majd aludtunk... nem túl jól. De emlékeztetett az én gyerekkoromra, vagyis amikor még a barátnőimmel a kertben sátoroztunk.
Tök jó volt.^^
Sátorozás előtt :)
Másnap pedig nem volt nagyon feleszmélni időm, vasaltam kicsit, de nem tudtam bejefezni, mert koradélután 5 gyerekkel nekivágtam a Kungfu Panda 3 D-nek... Volt egy kis stressz az elején, Karin gyerekei is jöttek (ő egy cseh barátnője S-nek, de én nem csípem, soha nem kérdezett tőlem semmit igazán, idegenként kezel, mikor jön mosolyog meg minden, de SOHA nem kérdez semmit, egal). A mese tetszett, csak ez a hülye 3D akasztott ki. Mire hazaértünk már 6 lett és még vasalnom kellett meg stb. stb.
Időm nem sok volt semmire sem, még a napi kötelező dolgokra sem, és másnap máris Augsburgnak vettük az irányt. Reggel korai indulással és Jule nyűgösködésével. Egész nap hisztizett, de nem zavart különösebben. Az első látványosság, amit megtekintettünk a Fuggerei volt, ami egy Fugger nevű pasiról kapta a nevét, aki az 16. században épített egy szociális otthont, olcsó szálláshelyekkel szegényeknek. Nem túl érdekes hely, de ez a legrégebbi szociális otthon a világon. Volt bent egy 2. világháborús bunker is, a helyet ekkoriban teljesen lebombázták, és újra kellett építeni.
Ezután nekivágtunk busszal a főtérnek, ahol a Perlachturmot és a Rathaust láttuk, na meg a belvárost a sétáló övezetet. Vásárolgattam is, ettünk, ittunk,( Vivi bocsi a kajáról nincs kép, tudod amit beszéltünk:P :D haha) megnéztünk még pár dolgot, elég sokat sétáltunk, a kicsi már tényleg nyűgös volt, így visszamentünk a kiindulópontra, ahol találkoztunk a vidám macival és barátaival. Ilyen gyerekeknek felépített vár volt, és persze nekem kellett egy képet lőnöm a vidám macival ( ez volt a plakáton), de egyébként meg lekonyult a szája.. :( :D Sokat nevettem, gyerekekkel is elvoltam, majd irány haza, és eljött a péntek.
Egész nap pörögtem, nem írok le mindent, úgy érzem itt a végén, hogy már semmire nincs időm, pakolok, de közben még csinálom az Au Pair feladatokat is, se eleje se vége a dolgoknak így a végén, a városba is be kellett tekernem a búcsúajándékok miatt. Fényképes dolgot kap mindenki: F. egy képet a 40. szülinapjáról, ahol táncol, S. egy üdvözlőkártyát a gyerekek képével, J. a kicsi egy puzzelt a mi közös képünkkel, a két nagyobbik pedig 1-1 posztert, amin 3 képük van rajta, meg egy kis szöveg tőlem. Na mindegy a lényeg, hogy ezenkívül még megterveztem a szombatot...
Mivel egy elég hosszú és eseménydús nap lett belőle. Sokat írhatnék róla de megpróbálom csak röviden. ^^ na persze...Reggel korán busszal 7:00 kor elindultam a városba, a mellettem ülő hőscincérrel az oldalamon. Azaz senki nem volt a buszon, és egy bogár ült melletttem :D Majd nekivágtam a dachaui koncentrációs tábornak. Egyedül. Zsuzskával volt betervezve a dolog, de sajna pénteken lemondta, mert kikészült a családja miatt. ( Fogadócsalád.) Itt a németek mai napig nem tértek napirendre, hogy milyen beteg vagyok, hogy elmentem egyedül. Tisztára kiakasztanak ezzel, főleg F., mert kb. 1000 x próbált meg lebeszélni, meg vágta a fejeket, hogy én odamegyek. Na mindegy a lényeg, hogy a történelmet nem lehet tagadni, ezt meg kellett néznem, kész, nem érzem magamat betegnek emiatt. Voltam a múzeumban, érdekes volt, aztán megnéztem egy videót angolul a sok turistával, sajna nem sokat értettem. Igen kemény dolog, ami ott történt. Ezt mindenki tudja, és ott lenni is nyomasztó, de mégegyszer mondom, ha már itt voltam németben, és nem is olyan messze akkor meg kellett néznem. És a saját szememmel látnom.
3-kor visszaindultam Münchenbe a csajokhoz, és megismertem személyesen Tamarát :). Valamint Reni is ott volt, Zsuzska, Szimi, Vivi. Majd később Orsi is. Sétálgattunk, majd páran elmentek készülődni az estére, pelenkás legénybúcsúztatókkal is lőttünk képet.
Majd felmentünk az egyik templomba, ahonnan be lehet látni München belvárosát. CSak kb. 5000 lépcső volt felfelé, nem szakadtunk meg XD. De szép volt, csak kicsit sokan voltak, és kb, nem lehetett megmozdulni a cseppnyi kilátón. Innen végül Vivivel ketten az Isar(folyó)nak vettük az irányt, ahol ettünk ittunk, beszélgettünk. Jajj olyan jó volt, nem volt rohanás egy óráig, csak lazultunk, és amúgyis olyan közvetlen és jófej csaj, nagyon jó volt ott lenni. És októberben megy Amerikába Chicagoba. :) Innen is gratulálok neki, nagyon irigylem, de biztos fogunk beszélgetni akkoris, ha nem találkozunk. Nagyon megkedveltem a csajokat, ami egyrészt szuper másrészt elszomorít... mert itt kell hagynom őket. Ezután elbúcsúztam Szimitől és Zsuzskától, megszorongattak, és tényleg érzem, hogy kedvelnek és énis Őket, annyira jól esett, Zsuzska többször is felajánlotta, hogy jöjjek vissza Okt.festre mert nála aludhatok. Ja és kaptam tőle egy Frankfurtos mágnest, annyira kedves. Ezután Andihoz vettük az irányt, hogy még az utolsó 3 lánytól is elbúcsúzzak. Andi, Orsi és Vivi. Ők mentek este bulizni Vivi tiszteletére, én pedig ittam velük pár kört. DE, szomorú voltam, mert 10kor indultam is a vonatomhoz... :( Ők is megszorongattak ÉS felajánlották, hogy bármikor visszajöhetek hozzájuk, Istenem, gondoljatok bele milyen rövid ideje ismerem a csajokat, mégis milyen szoros kapcsolat alakult ki, annyira sajnálom, hogy el kell mennem. Mostmár néha kijönnek a könnyeim komolyan.
A vonatállomáson mégegyszer végigfuttattam a szemem, és magamban elköszöntem Münchentől egy jó időre... ekkor azonban még nem is gondoltam, hogy a hazafeleutam megint kalandosra sikerül. Mivel 4 részeg tetovált mellém ült a vonaton. Persze, Kitti vagyok még mindig, aki mindig minden körülmények között bevonzza a leghülyébbeket. Kedves maradtam hozzájuk, nem akartam szítani a feszültséget, így a végére az egyik úgy döntött, hogy céget alapít velem Budapesten XD :D Na ja, a 1,5 óra megint vagy 3-nak tűnt. Végül pedig taxival hazasuhantam... ahol persze egy érdekes taxist fogtam ki, mivel szerinte S. a fogadóanyám féltékeny rám, mert csinos??? vagyok. Ezt abból szűrte le, hogy meséltem neki, hogy S. nem tanítgatott németül tanár létére. Micsoda logika. 1-kor ágyban is voltam. Képeket akkor rakok fel, ha majd a csajok továbbítják őket :)
 |
| Igen Tamara a vizes csaj :) Szerintem nagyon bátor volt, hogy belefutott a szökőkútba :D |
 |
| Pelenkás őrültek :D |
Majd felmentünk az egyik templomba, ahonnan be lehet látni München belvárosát. CSak kb. 5000 lépcső volt felfelé, nem szakadtunk meg XD. De szép volt, csak kicsit sokan voltak, és kb, nem lehetett megmozdulni a cseppnyi kilátón. Innen végül Vivivel ketten az Isar(folyó)nak vettük az irányt, ahol ettünk ittunk, beszélgettünk. Jajj olyan jó volt, nem volt rohanás egy óráig, csak lazultunk, és amúgyis olyan közvetlen és jófej csaj, nagyon jó volt ott lenni. És októberben megy Amerikába Chicagoba. :) Innen is gratulálok neki, nagyon irigylem, de biztos fogunk beszélgetni akkoris, ha nem találkozunk. Nagyon megkedveltem a csajokat, ami egyrészt szuper másrészt elszomorít... mert itt kell hagynom őket. Ezután elbúcsúztam Szimitől és Zsuzskától, megszorongattak, és tényleg érzem, hogy kedvelnek és énis Őket, annyira jól esett, Zsuzska többször is felajánlotta, hogy jöjjek vissza Okt.festre mert nála aludhatok. Ja és kaptam tőle egy Frankfurtos mágnest, annyira kedves. Ezután Andihoz vettük az irányt, hogy még az utolsó 3 lánytól is elbúcsúzzak. Andi, Orsi és Vivi. Ők mentek este bulizni Vivi tiszteletére, én pedig ittam velük pár kört. DE, szomorú voltam, mert 10kor indultam is a vonatomhoz... :( Ők is megszorongattak ÉS felajánlották, hogy bármikor visszajöhetek hozzájuk, Istenem, gondoljatok bele milyen rövid ideje ismerem a csajokat, mégis milyen szoros kapcsolat alakult ki, annyira sajnálom, hogy el kell mennem. Mostmár néha kijönnek a könnyeim komolyan.
A vonatállomáson mégegyszer végigfuttattam a szemem, és magamban elköszöntem Münchentől egy jó időre... ekkor azonban még nem is gondoltam, hogy a hazafeleutam megint kalandosra sikerül. Mivel 4 részeg tetovált mellém ült a vonaton. Persze, Kitti vagyok még mindig, aki mindig minden körülmények között bevonzza a leghülyébbeket. Kedves maradtam hozzájuk, nem akartam szítani a feszültséget, így a végére az egyik úgy döntött, hogy céget alapít velem Budapesten XD :D Na ja, a 1,5 óra megint vagy 3-nak tűnt. Végül pedig taxival hazasuhantam... ahol persze egy érdekes taxist fogtam ki, mivel szerinte S. a fogadóanyám féltékeny rám, mert csinos??? vagyok. Ezt abból szűrte le, hogy meséltem neki, hogy S. nem tanítgatott németül tanár létére. Micsoda logika. 1-kor ágyban is voltam. Képeket akkor rakok fel, ha majd a csajok továbbítják őket :)
Majd 7 kor ki is pattantam, mivel másoduncsimékkal a Linderhofi Kastélynak vettük az irányt. Sokat nem írok róla, szép volt kívülről, ocsmány belülről. Szerencsére nem én fizettem a belépőt XD :D II. Lajcsi kicsit bolond ember volt annyi szent. Ja és végig szakadt az eső, így 2kor már vissza is indultunk. A kastély körül azonban tényleg gyönyörű a természet, és a Zugspitze sincsen messze, csak sajna ebben a gyönyörű időben semmit nem lehetett látni.
Írtam még korábban, hogy szerintem lesz nekem egy meglepetés grillparty, avagy elköszönő buli, és nem is tévedtem. Visszajöttünk vasárnap délután uncsimékkal, és már itt készülődtek. Csak tudjátok mit?? Nem lett kimondva egyszer sem az este folyamán, hogy ez nekem van. Vagyis a család részéről. A lényeg, hogy meghívtáák Sandrát és a családját is, tudjátok a legkedvesebb nőt, és nagyon meg kellett magam erőltetni, hogy ne sírjak. Hozott nekem búcsúajándékot. Egy bögrét, amit ő csinált, mivel ez a hobbija,meg a foglalkozása, egy nyakláncot, amit Ida csinált a 15 éves lánya, sütiket, szerencseteát, és savanyú cukorkát. Eljött a szerelmem Noah is, a Gottfried Sandra férje is, eljöttek a nagyszülők, na meg másoduncsim a feleségével és Verával. Összesen 16 vendég volt. Wáóó. Nagyon jól esett, és tényleg azok voltak itt, akik ez alatt az egy év alatt közelebb kerültek hozzám a családból és a baráti társaságból. Sajnos azonban nagyon fáradt voltam, így kicsit kukkoltam már az órát, hogy mikor lesz már vége. Rögtön el is aludtam utána..
 |
| Ajándékkosaram |
majd ma arra keltem, hogy mindjárt hányok. Már bocsánat, de olyan rosszul voltam, mint még soha az egy év alatt. Ma hétfő van, az utolsó előtti munkanapom. Egész nap Juléval voltam, takarítottam, szortíroztam, ablakot pucoltam, kaját csináltam, alig volt időm valamire, és reggel még ez a rosszullét. Most Jule itt alszik ma nálam, a búcsúittalvása, mivel holnap este jön apa, itt alszunk még egy éjszakát és irány haza. Aztán írok még egy rövidke bejegyzést és viszlát au pair élet, és németország. Hiányozni fog :( Hihetetlen... :( Ez az amit nem gondoltam volna az elején... hogy könnyeket ejtek. Főleg a megismert emberek miatt, és a végére olyan jól alakult minden.... holnap vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése