A visszaerkezes utan

A visszaérkezésem zökkenõmentesen alakult, de egész úton majd szétrobbant a fejem. Az egész út alatt pedig 15 órát értek. Na mármost, a család elég érdekes volt, olyan jó, hogy itt vagy a gyerekek miatt, de jó lenne már, ha vége lenne az itteni Au Pairkedésednek, azaz eljönne az augusztus. Na mindegy, érdekes de ez minden nap más, van amikor nagyon jófejek, van amikor olyan mintha valami miatt haragudnának, csak nem mondják el, inkább 3 napig furcsán néznek aztán újra feloldódik a hangulat.Azon a hétvégén amikor megjöttem kellett kicsit dolgoznom, de egyébként május elseje volt, ami itt ilyen  kis fesztivált jelent, május fát állítanak, ami ilyen nagyon magas lécen van, vagy min, de nekem tetszik, és egy ilyen karácsonyfa szerû valami van a tetején. Viszont ezek a német hagyományos táncok röhejesek, mert semmi nincs benne, kb. egyet jobbra egyet balra, csak éppen valami németes verzióban. Május elsõ hete teljes nyugalomban és békességben telt, akarom mondani munkában, és gyerekfelügyeletben, de nem volt vészes, nagyon szép idõ volt, így nem zavart a plusz 4-5 óra gyerekfelvigyázás, olvasgattam addig is, most Jule szerencsére talált egy két kislányt, akik lefoglalják kint, én pedig ülök a padon. A hétvégén elmentünk a városba, ahol ismét egy "valami" volt, nem nevezném Festnek, a neve " Memmingen blüht". Mint a neve is mondja, ilyen kis standok voltak az utcákon, meg zenészek, fiatalok, idõsebbek, mindenki tett vett, de végülis semmi érdekes nem volt benne. Vasárnap pedig elmentünk egy sörkertbe enni. A második hét unalmasan telt, olyannyira, hogy elolvastam 4 könyvet. Bumm. Internetem még mindig nincs, a külsõ merevlemezem is elromlott, így maradtak a könyveim. Nem is az a baj, hogy unalmasak voltak, csak az, hogy elfogytak és még van 3 hónapom itt.A tervezett idõpont a hazamenetelre augusztus 1 volt, azaz 23 nappal korábban, mint ahogy maradnom kellene, de változtak a tervek. Láttam a naptárban, hogy õk 14-ét írtak be a naptárba, nagyon felkaptam a vizet, itt dühöngtem, mint egy hülye, hogy nem lesz nyaram, aztán kezdõdik az egyetem is, és nem lesz idõm elõtte bulizni. AZtán rájöttem, hogy ennek így kell lennie, mert 1: az egyik dolgok amiért kijöttem a nyelvtudás megszerzése, 2 hét nem árthat neki. 2: szeretnék venni valami jó kis dolgot ha hazamegyek,vagyis egy kisebb kocsit, és gondolkoztam, hogyha maradok, akkor kb. még kapok 180 €-ót, ami ilyen esetben nem jönne rosszul. 3: ha hazamennék mit is csinálnék?--> Pénzt költenék, pénzt költenék, egész nap tévéznék, gépeznék, esténként pedig lelépnék a barátokkal. Na jó az a rész lett volna érdekes a korai hazamenetelben, hogy a barátokkal lehetek kicsit többet, de a lényegen nem változtat: több érv szól amellett, hogy maradjak még arra a két hétre. Még utána lesz egy fél hónapom a "feltöltõdésre. Egyébként, mostmár a DaF vizsga idõpontja is közeleg, és sajna nyelvtanfolyam az nem volt, könyveim sincsenek nagyon, de belevágok. Megnéztem a neten a mintafeladatokat, hoztam magammal pár könyvet otthonról áprilisban, és ez alapján csinálom meg. És sikerülni fog, kiküldöm az univerzumba.
Ami hiányzik: Bettynka,Gabi, a közös hétvégi bulik, a Denissel töltött délutánok, a csajokkal való találkozás Münchenben. Ám de, nem vagyok én olyan elveszett bárányka, mert még pontosan 4 kirándulás tervben van. Legalább 4. Még korábban megismerkedtem interneten egy magyar Au Pair lánnyal aki valahol Stuttgart és Ulm közelében él jelenleg a fogadócsaládjával, õ Klaudia, aki nagyon szipmatikus, és vele terveztem egy utat Stuttgartba május végén, és ha õ is benne van egy utat Ulmba. Meglátjuk, hogy alakul. A másik 2 kirándulás pedig Münchenbe lenne. Ott is megismertem még egy Au Pair leányzót, aki úgyszintén nagyon barátságos, õ Vivi. Vele még nem beszéltünk konkrét dátumot, de június július környékén mindenféleképp szeretnék elmenni kicsit kikapcsolódni. Valamint a családtól kaptam még szülinapomra egy Allianz Arena Fan Tour belépõjegyet, amit szeretnék ellõni az ittlétem alatt Münchenben. :) Remélem, hogy Kriszti eljön majd velem, õ az Au Pair barátosném az Okt-festrõl és a müncheni kirándulásaimból, és szerintem õ még nem látta az Arénát, de ha õ nem jön rákérdezek az új leányzónál. Nekem új, hogy kijavítsam magam. És innen Németországból küldök egy kis energiát sorstársamnak Anitának, aki Angliában hasonló helyzetben van mint én, ahogy õ fogalmazott, a világ legszebb és legunalmasabb falujában lakik, hát én még ezt se mondhatom el, a legunalmasabbat leszámítva. Na de már mindjárt vár az otthon édes otthon, és megpróbálom azt az utolsó 3 hónapot "átveszelni" és közben még felejthetetlen napokat is eltölteni. Mert az idõ, amit a család nélkül töltöttem, felejthetetlen és megismételhetetlen. Oktoberfest, Kempteni német bulik, Tannheimi farsang, BMW múzeum, Bodensee, és a barátok, akikre itt leltem. Valamint még a szerelem is, ami könnyen jött nehezen ment, de az a 4 hónap úgy telt el, mint egy pillanat. Az utolsó 3 hónapban csak nyugalmat, sok német tanulást, izgalmas kirándulásokat kívánok magamnak. A többi siralmas lesz, gyereksírásban és takarításban fog eltelni, de nem fogom elfelejteni a jó pillanatokat, mert voltak ám, akármilyen negatívan is álltam néha a dolgokhoz, ez az év egy örök emlék marad, tele izgalommal, bulival, nevetéssel, unalommal, feszültséggel, bánattal, honvággyal. Nem kicsit ellentétes dolgok, de majd a végén válik el, hogy melyik a döntõ. Reméljük a pozitív oldal. De mindenféleképp örülni fogok ha végre hazajutok. A falu dolok is elég rossz ötlet volt, de már lassan 9 hónap alatt elfogadtam. Reméljük lesznek még izgalmak..huhu :) Addig is mindenki élvezze az életet, a legtöbb pillanat megismételhetetlen. "Jó vagy rossz, nem tudom." Ja még valami, amire rájöttem: a kíváncsiságom fog a sírba vinni ez biztos. Ezt csak magamnak írom le, el ne felejtsem :)
Tschüß barátaim ;) Ja és Bettynka ne aggódj, kitartok, aztán meglátjuk mi legyen azzal a Balcsival.<3