Az első dátum az az a nap, amikor is 5 hónapja vagyok itt, írni is akartam, de na, nem úgy alakult, mostanság nem foglalkoztam a bloggal. Szóval kb. több mint 1 hete nem írtam, szégyellem is magam :)
A múlthét elég érdekes volt, egyszer fent egyszer lent, de összességében nem tudom milyen :D fele-fele, sokat idegeskedtem, de sokat is nevettem. A péntek az viszont tényleg katasztrófa volt, reggel 7-12-ig házimunka, fél4-től pedig éjfélig a gyerekekkel. Le kellett fektetnem a kislányt, és hát nem minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Mindegy, túléltük :) Másnap Kempten, Bettynkával, Denis-sel ( német Freundom), és Bettynka barátjátval. Sétáltunk a folyónál, beszélgettünk, alkoholizáltunk, veszekedtünk, aztán minden jó volt :)
Másnap hazahozott Denis, és kb. olyan 5 körül jöttem be itt az ajtón, és mikor lenéztem kb. 20 ember ült le. Én füstösen, hullán Hallochen-t mondtam, és le kellett mennem mindenkivel beszélni. Jajj, jó volt. :D Mia szülinapja volt, 9 éves lett. Egyébként jó volt, itt volt Iván a másoduncsim, meg Sandra, a nő aki alig ismer, és mindig foglalkozik velem. Meg mindenkit ismertem, kicsit tényleg olyan mintha családtag lennék már, de én mégis idegennek érzem magam. Na mindegy, de attól még szeretem ezt a közeget így egyben. Az egyetlen aki végig ordított, az Jule természetesen. Pöhh.
Hétfő, azaz tegnap... gőzöm sincs mi volt. :D
Ma azaz ma :D pedig Julét hoztam oviból, szószerint.. 15 percen keresztül cipeltem. Mostmár igazi dzsúdómen kezem van, megedződök itt :D Aztán délután Denis-sel város, készülünk a farsangra, én vagy rendőr, vagy FBI-os leszek. Már eldöntöttem. :D Itt elég jó kis farsangi dolgok lesznek, ha minden igaz, mindenki beöltözik. Tökre izgulok.
Na és a hétvégén Denis, utána lévőn pedig München Gabyval és Krisztivel. BMW múzeum meg ilyesmi.
A Titok, pedig , hogy hinni kell a vonzás törvényének :) Ha visszagondolok miért is vagyok itt, hát azért mert kb. 4 éve mindenkinek azt mondtam, hogy én egyszer Németországban fogok élni, németül fogok beszélni, és német pénzem lesz.. na meg ilyen baromságokat, avagy mégsem, mert itt vagyok és megvalósítottam azt, amit anno elképzeltem. Hihetetlen, de tényleg most jövök erre rá, és nem akarok már hazamenni, vannak gyenge pillanatok, de ha visszagondolok, volt egy mélypontom a hazamenetel előtt és után, de az előtt annyi jó dolog volt, és most is még annyi időm van, és minden klappol, kicsit néha ideges vagyok persze, de na. Azért jöttem mert ezt akartam, és akarom is. Szeretem Németországot, csak az Au Pairkedést nem. Az pedig már szoc. probléma. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése